1962 tavaszán a Liverpool FC újra feljutott az angol élvonalba és miközben a Beatles felforgatta a britt könnyűzenei életet, addig a Kop örökre megváltoztatta a szurkolótáborok stílusát.

Azon a nyáron volt a chilei világbajnokság és ekkor volt először lehetősége az európaiaknak egy másik kontinensen zajló VB követésére a televízión keresztül. Külön érdekesség volt, hogy a brazil szurkolók nemcsak akkor szurkoltak amikor gólt szerzett a csapat, hanem végigénekelték a mérkőzést is. A szamba ritmusai hamar elterjedtek az egész világon és szurkolók ezrei énekelték a tévék előtt a "BRA-ZIL - Cha, Cha, Cha"-t.

Ősszel, amikor az első hazai mérkőzését játszották a Vörösök a Blackpool ellen, teljesen megtelt az Anfield Road. Majd 51000 néző volt jelen és ebből szinte a fele a Kop-ban foglalt helyet. Tele volt a stadion és akkor hirtelen valaki elkiáltotta magát: "LIVER-POOL". Nagyon hamar elterjedt ez a rigmus és a végén már az egész Kop zengte. Ekkor megszületett az első éneklő szurkolótábor.

Ahogy a Beatles egyre nagyobb teret hódított angliában, úgy születtek meg az újabb és újabb szurkolódalok Lennonék dallamaira írva. Az első ilyen volt a "When the Saints Go Marching In" (Amikor a szentek bevonulnak - a szerk.), amit a Kop átköltött "When the Reds Go Marching In"-re. A Kop tagjai szinte másodpercek alatt átköltötték a híres nótákat és szinte bármiből buzdító rigmusokat faragtag. 1993 végére pedig már minden mérkőzésen felzendültek a szurkolódalok.

A legnagyobb újdonságot a Gerry and the Pacemakers' legújabb száma, a 'You'll Never Walk Alone jelentette. Azok akik ott voltak az első éneklésénél el sem tudták képzelni mit indítanak útjára. A klub himnusza lett, melynek megannyi jelentése van, legyen az szomorú, vagy éppen győzelemtől ittas. Bár sok másik csapatnak is az indulója lett, de mindenhol a világon úgy ismerik, mint a Liverpool dal.