1989. április 15.:

A Liverpool FC fanatikusainak ezrei indultak meg Sheffieldbe ezen a napon, amiről azt gondolták, hogy egy örömteli kirándulás lesz a Hillsborough stadionba.

Az ok a Liverpool Fa Kupa elődöntőt játszott a Notthingham Forrest csapata ellen. A mérkőzés már nagyban tartott, amikor a kapuk előtt még hatalmas tömeg várt a belépésre, holott odabenn már rég telt ház volt. A szervezők roppant nagy hibát követtek el, mivel nem fékezhették a népet, így megnyitották a kapukat és a tömeg beáramlott a zsúfolt lelátókra. Innentől kezdve már kész káosz volt és a tragédia elkerülhetetlenné vált.

A hatalmas zsúfoltság megindította lefelé a tömeget és az elől állókat hozzá préselte a kerítésekhez, amiken nem voltak kijáratok. A Hillsborough-i tragédia összesen 96 áldozatot követelt. Ennél a számnál már csak a halottak életkorának az aránya a szörnyűbb, ugyanis a 96 áldozat közül harmincöten még a huszadik életévüket sem töltötték be, és mindössze tizenheten voltak öregebbek 30 évesnél!

A katasztrófa legfiatalabb áldozata a még csak tíz éves Jon-Paul Gilhooley volt, és a nálánál alig idősebb Lee Nicol is tizennégy évesen vált áldozatává, ennek a szörnyű kirándulásnak. Ennyi áldozat kellett ahhoz, hogy Anglia és a világ felnyissa szemét, és végre elhatározzák magukat, és reformokat vezessenek be.

A tragédia okozta döbbenet mozdította el a holtpontról a stadionbiztonság ügyét. Az érintettek abból indultak ki, hogy a meccsek közönsége alapvetően szórakozni jár a stadionba, s a pénzéért felhőtlen kikapcsolódást szeretne. Az első lépés az állóhelyek eltüntetése volt. A reform részeként terjedtek el az azonosító-kártyás beléptető rendszerek, a huligánok adatait tartalmazó kitiltó listák és a lelátón zajló eseményeket rögzítő kamerák. A változások egyik mellékhatásaként jött létre a Premier League, amely hatalmas üzletet csinált az immár biztonságos, és békés családi kikapcsolódásnak is beillő futballmérkőzésekből.

Nagy katasztrófákra volt szükség, ahhoz hogy Anglia felállítsa a követendő példát, nem kellene minden országnak megvárni az emberáldozatokat ahhoz, hogy észbe kapjon. A szurkolás nem háború!

Az áldozatok emléke előtt tisztelgek ezzel a cikkel! Nyugodjanak békében!